Munkatársaink
Balcsik-Tamás Zsolt
Szakmai igazgató
szakvizsgás szociális munkás, szociálpolitikus
Gönczi Gábor
Intézményvezető
szociális munkás, családterapeuta
Most már szakembernek tartom magam. Embernek. Nem véletlenül kerültem a szenvedélybeteg ellátásba.
Az életről, magamról és az emberekről nagyon buta gondolataim és elméleteim voltak. Istenről nem hallottam, de véleményem volt róla. A munkáról azt gondoltam, hogy a kis szürke emberek, nyomorult életéhez tartozik. Most már megtanultam, hogy mindent, amit látok és érzékelek, emberek áldozatos munkájának gyümölcse. A munkát nem lehet megspórolni, tanulni kell szüntelen és alkotni. A tudást át kell adni másoknak, és akkor érzem magam hasznosnak.
Isten arra tanított legyek őszinte magamhoz és másokhoz, hajlandó tenni magamért és másokért, nyitottnak lenni, hogy befogadjam a tanultakat és elfogadjam a másik embert.
A szenvedélybetegség a múltam és a jelenem is egyben. Most már azt gondolom, jól van ez így.
Dr. Rappant György
Addiktológus-pszichiáter főorvos
Dr. Bárdosi Réka
Gyermek- és ifjúságpszichiáter
Dr. Varga László
Pszichiáter, neurológus
Kozma Krisztina
Tanácsadó szakpszichológus
Czere-Ambrus Mária
Tini Rehab szakmaivezető, Klinikai szakpszichológus
Brunner Tünde
Intézményvezető-helyettes
szakápoló, szociális munkás,gyermek- és ifjúság pszichiátriai és addiktológiai konzultáns
2016 augusztusában kerültem az Egészségdokk csapatába, mint szociális munkás. Ezt megelőzően pszichiátriai betegeket és fogyatékosokat gondozó szociális otthonban dolgoztam. Mindig is az embereken való segítést, gondoskodást tartottam életfeladatomnak, ezért is szereztem érettségi után ápolói, majd később szociális munkás végzettséget. Hiszem, hogy mindenki megérdemli az esélyt egy boldogabb élet elérésére, és ehhez igyekszem a lehető legtöbb segítséget nyújtani számára. Nagyon sokan hosszú és rögös utat tesznek meg, mire eljutnak ide, csodálom azt az elszántságot, amivel a felépülés útjára szeretnének lépni. Úgy érzem, most vagyok azon a helyen, ahol nagyon jó érzés dolgozni, és szeretetet adni, segítséget nyújtani az arra rászoruló embereknek.
“Egész életünkben hajtunk, de vajon a sorsunkban mennyi múlik rajtunk…?” /AK26 – Elfáradtam/
Perger Tünde
Tini Rehab részlegvezető, szakvizsgás szociális munkás
Több évtizede vagyok szociális munkás és amiért ezt a pályát választottam azt már mások sokkal pontosabban megfogalmazták helyettem.
„A szociális munka humanitárius és demokratikus, értékei az egyenlőség és az emberi méltóság tiszteletén alapulnak. Az emberi jogokat tiszteletben tartja, társadalmi igazságoss
ágra törekszik. A szociális munkás szakmai szolidaritást vállal a hátrányos helyzetűekkel, küzd a szegénység ellen, segíti az elnyomottakat helyzetük javításában.”
Bajári-Holhós Regina
szociális munkás, szociális asszisztens
Egész családom szociális szférában dolgozik, így nagyon fiatalon megismerkedhettem a hivatással. Művészléleknek tartom magam, ezért művészeti iskolákba jártam, de mire az érettségihez értem, tudatosult bennem, hogy én is segítő pályára vagyok hivatott, így az utam erre kanyarodott. A segítést is művészetnek tartom, hiszen ebben is meg kell látni a szépséget. A szociális munkában nem csak az elfogadást és a szeretet tartom fontosnak, hanem az alázatot is, amire próbálom magam minden nap emlékeztetni. 2016 nyarán ért be a hajóm a „dokkba”. Életem részévé vált az Egészségdokk, a szemléletünk a csapat és a szenvedélybetegek segítése a nehéz útjukon.
„Hallgatni és némán figyelni valakire nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat.” /Müller Péter/
Tóth-Vajda Zsófia
addiktológiai konzultáns, szociális munkás
2012 óta dolgozom segítőként, szenvedélybeteg ellátásban Magyarországon. Szeretem és élvezem a szakmám, minden esetben igyekszem érdeklődéssel, empátiával, kellő megértéssel és türelemmel fordulni a klienseimhez. Hiszem, hogy a gyógyulás, felépülés a személyes kapcsolatok mentén, közösségben tud elindulni, és hogy nincs olyan mélység, amiből ne lenne kiút. Jelenleg művészetterápiát tanulok, szeretem a kreatív dolgokat, az újrahasznosítást, varrni, a skandináv krimiket, játszani…
“A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magam olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.” /Carl Rogers/
Szabó Réka
pszichológus, családterapeuta, addiktológiai konzultáns,
Könözsy Gabriella
Project Manager, pályázati referens
Gazdasági munkatársaink:
Modróczki Tiborné – Teri
gazdasági vezető
Kovácsné Bali Katalin – Kati
irodavezető